Történelmünk

Az idősekről való gondoskodás hagyománya több mint egy évszázada él Magyarkanizsa községben. Az 1886-ban kiadott Kanizsa monográfiájában Appel Ede először beszél az otthonról, mely idős személyekről gondoskodik. Az otthon mellett Kanizsán több évtizedig a szegényekről való gondoskodást is intézményesítették.

 

Az 1909-ben kiadott Állami monográfiában Dr. Borovszki Samu a Magyarország megyéi és városai részben , mely Bács-Bodrog megyéire vonatkozik, úgyszintén említést tesz az intézményről, mely gondot visel az idősekről: “1900-ban a Megmentőről elnevezett könyörületes rend pártfogásával felépült a községi szegényház, mely az idősek otthonával is össze van kapcsolva.”

 

1957-ig és a Második világháború idején az idősek és szegények otthona megszakztás nélkül végezte tevékenységét. Az 1988/89-es években új kezdeményezés indult el a kanizsai Szociális munkaközpont részéről, melynek fókuszáben az idős személyek elhelyezése és a róluk való gondoskodás állt, a terepen felmért szükságletekkel összhangban.

Ezeknek az erőfeszítéseknek az eredménye annak az intézményesített osztálynak a létrehozása a Szociális munkaközpont keretében, mely otthont ad a nyugdíjasoknak és az időseknek. Ez az osztály 1990.05.15-én kezdte meg működését. Az intézmény élén ebben az időszakban Hajder Žarko úr állt.

Az intézmény kezdeti kapacitása 32 hely volt. A kifejezett felhasználói igényeket figyelembe véve, a létesítmény 30 új hellyel növelte befogadóképességét. Ezzel a felnöveléssel 1998-ban a Szerb Köztársaság Kormányának határozatával / SZK 21/98.sz.Hiv.közlönye/ külön jogi személyként megalakult Magyarkanizsán a Gerontológiai Központ.

Ma a magyarkanizsai Gerontológiai Központ több helyen végzi tevékenységét. Az intézmény 100 személy befogadéséra alkalmas.